Független kutatások megállapították, hogy a Stabilizált Folyékony Oxigénben fellelhető többatomos oxigén molekulák biztonságosan és könnyedén felszívódnak a véráramba a szájban található hajszálereken (kapillárisokon) keresztül a nyelv felett és alatt, ill. a gyomor nyálkahártyáján keresztül.

Sejtszinten az oxigén minden olyan folyamatban kulcs összetevő, amely a tápanyagok felszívódásával kapcsolatos. Tudjuk-e, hogy a sejten belüli energia körforgása, és a méreganyagok eltávolítása sem lehetséges oxigén nélkül? Ha nincs elegendő oxigén a vérben, és nem jut el a megfelelő mennyiség a sejtekbe, akkor ezek a folyamatok károsodnak, illetve összeomlanak. A vérben lévő oxigén elégtelen mennyisége az emberi immunrendszer „védelmi erejét” is csökkenti.

A tengerparton, természetvédelmi területeken, erdőkön, mezőkön, tiszta levegőjű falvakban igen. Ám a Föld nagyon sok részén sajnos nemmel lehet csak válaszolni erre a kérdésre. Ugyanis általános a légszennyezés, és a környezetszennyezés , és a legtöbb ember a mindennapjait zárt iroda helységekben tölti a munkája végzése közben, és ezen tényezők miatt a vér oxigénszintje alacsonyabb a normálisnál. Persze a Föld kék zónáiban élő emberek, azok a kiváltságosak, akik természetes életet élhetnek. A levegőt szennyező méreganyagok kiszorítják az oxigént. A föld levegőjének oxigén-tartalma 21% , ám a világ egyes részein, mint pl. Tokióban vagy Pekingben ez az arány akár 10% alatti is lehet.

Emellett az érzelmi vagy fizikai stressz, a testmozgás hiánya, a fertőzések, a gyógyszerek, a vírusok, a drogok és az alkohol, a szennyezett levegő, a túlfinomított gyors-ételek, ill. a szennyezett vizek mind csökkentik a véráramban biológiailag elérhető oxigén mennyiségét.

A tudományos irodalom világosan rámutat arra, hogy a legtöbb szabad gyök a test természetes anyagcsere folyamatai során keletkezik, miközben létrejön a test puszta fennmaradásához szükséges energia. A légzés a szabad gyökök létrehozásának egyik fő forrása, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy légzés nélkül meghalunk. Szinte az összes szabad gyök, amely az energiatermelési ciklus során keletkezik, vízzé alakul vissza. Néhány a szervezetet megtámadó baktériumok és vírusok ellen hasznosul. Azok viszont, amelyek méreganyagok – pl. dohányfüst, szennyezés, alkohol, ózon, sugárzás, túlfinomított ételek – melléktermékeként jönnek létre, súlyos károkat okozhatnak a testnek. A természetes táplálékokból származó antioxidánsoknak (vitaminok, aminosavak és ásványi anyagok) az a feladata, hogy visszafogják ezen egészségkárosító szabad gyökök termelődését. Azt se felejtsük el, hogy a kutatások szerint a kétatomos oxigén (O2 ) létfontosságú a testi egészséghez, és a bőséges oxigén-ellátás csökkenti a szabad gyökök tevékenységét!

A Merriam-Webster értelmező szótár szerint az „antimikrobiális” szó jelentése: „elpusztítja a mikroorganizmusokat – különösen a patogén mikroorganizmusokat –, ill. akadályozza növekedésüket”. Ezen meghatározás szerint a Stabilizált Folyékony Oxigén határozottan antimikrobiális. Független kísérletek egyértelműen kimutatták, hogy a stabilizált folyékony oxigénnel való érintkezés még hétszeres hígítás mellett is azonnal elpusztítja a tesztelt organizmusokat.

Az egysejtű patogének, olyan betegséget okozó vírusok, vagy baktériumok, amelyek megbetegítik az embereket, vagy az állatokat. Ezekben a parányi egysejtű lényekben a sejt belsejét (a citoplazmát) átlátszó folyadék tölti ki. A sejteket alkotó folyadék nem más, mint víz, amelyben oldott ásványi sók, valamint cukrok, és fehérjék vannak. A sejteket a sejthártya más néven a sejtmembrán határolja el a külvilágtól, ami lipidekből (zsírokból), fehérjékből és lipoproteinekből (lipidből és fehérjéből) áll. Ezek a membránok (hártyák) diffúziós gátként, azaz a kicsi részecskék az áramlását akadályozó gátként működnek. Tehát a sejtmembrán (sejtfal) a víz, az ionok és tápanyagok áramlását szabályozza. A kutatások azt mutatják, hogy a membránok tulajdonképpen lipid-mátrixok, melyek véletlenszerűen szétszórt globuláris fehérjéket (vízben jól oldódó fehérjéket) tartalmaznak, amelyek átnyúlnak a kettős lipidrétegen. A patogén (betegséget okozó) baktériumok sejtfalának ez a magas lipid-tartalma a valószínű magyarázat arra, miért olyan érzékenyek az oxigén molekulákra, és miért vezet az oxigénnel való találkozás a pusztulásukhoz. Az oxigén molekulák áthatolnak a külső sejtburkon, és közvetlenül hatnak e patogén organizmusok citoplazmaszerkezetére. Ráadásul az oxigén megzavarja ezen betegségokozó sejtek anyagcserefolyamatait is.

A Stabilizált Folyékony Oxigénben lévő oxigén a foszfolipidek és lipoproteinek oxidálásával bontja meg a baktérium sejtburkát. Gombák esetében – bizonyos stádiumban – a Stabilizált Folyékony Oxigénben lévő oxigén megakadályozza a sejtnövekedést. A vírusok külső fehérjeburka a kapszid , amely körbeveszi a vírus genetikai anyagát. Vírusok esetében a Stabilizált Folyékony Oxigén oxigénje roncsolja a vírus kapszidját (fehérjeburkát), peroxidációval zavarja a vírus-sejt kapcsolatot, ezzel pedig gátolja a szaporodási ciklust. A sejteket körülvevő gyenge enzimborítás – ami a vírusfertőzésnek is táptalajt biztosít – az oxidációra is érzékennyé teszi a sejteket, aminek következtében a test felszámolja a régi sejteket, és új, egészséges sejtekkel helyettesíti azokat.

Bőséges tudományos bizonyítékkal támasztható alá az az állítás, miszerint a stabil oxigénnel dúsított ivóvízből az oldott oxigén vagy a nyelv alatt szívódik fel a véráramba, vagy közvetlenül a gyomornyálkahártyán át kerül a vérplazmába. Dr. Arthur Guyton, M.D. kutatása egyértelműen kimutatta, hogy a vérplazma kb. 3 % oldott oxigént tartalmaz; a vörösvérsejtek (a hemoglobin) hordozzák a maradék 97 %-ot – egy teljesen egészséges, és oxigénnel jól ellátott ember esetében. Az oxigén a vörösvérsejtekből a plazmába vándorol, hogy onnan azokhoz a sejtekhez jusson, amelyeknek oxigénre van szüksége az anyagcsere folyamathoz. Ezek a sejtek ezután CO2 -t juttatnak vissza a plazmába, amelyet a vörösvérsejtek vesznek fel. Az oxigén szinte állandóan jelen van a testet beutazó plazmában. A japán Suntory International Stabilizált Folyékony Oxigént vizsgáló kutatásai azt mutatják, hogy közvetlen és hosszan tartó összefüggés van a Stabilizált Folyékony Oxigén fogyasztása és az oxigén megnövekedett parciális nyomása között az artériás vérben. Egy 1996. márciusában, a Duke Egyetemen végzett tanulmány első ízben mutatta ki, hogy a vér az oxigént konkrétan milyen mechanizmusok által juttatja el közvetlenül a szövetekhez, és hogy az oxigént hogyan engedi ki és szerzi be a vér a tüdő ill. a plazma által. Ezen két tanulmányból az következik, hogy a Stabilizált Folyékony Oxigén szájon át fogyasztva felszívódik a véráramba, ahonnan közvetlenül a szövetekhez kerül.