A koronavírus által okozott megbetegedés (COVID-19) hamar globális méretű világjárvánnyá nőtte ki magát tavaly, és egészen biztosan a 2021-es év egyik legmeghatározóbb jelensége marad. Miközben a világ politikai és tudományos vezetői a pandémiás helyzet felszámolásán dolgoznak, mi akkor tudunk elsősorban hozzájárulni mások és a saját egészségünk megőrzéséhez, ha tisztába kerülünk az ellenség és a testünk működésével!
Vírusos fertőzés
A jelenlegi új koronavírus (SARS-CoV-2) értelemszerűen egy vírusos fertőzés. A vírusok olyan parányi (csak elektronmikroszkóppal látható) nem sejtes szerveződésű biológiai organizmusok, amelyek minden élőhelyen megtalálhatóak, és létszámukat tekintve az egyik leggyakoribb organizmusok a Földön. Genetikai információt hordozó virion formában léteznek, amelyek a genomból (a vírusok többsége RNS-vírus), egy fehérjeburokból (kapszid) és egyes fajok esetén egy külső lipidburokból (peplon) állnak. Parazitaként csak az élőlények sejtjeiben képesek szaporodni, de minden életformára (növényekre, állatokra, gombákra, baktériumokra és az emberre) hatással lehetnek.
A vírusok közvetlenül vagy közvetve káros hatást gyakorolnak a gazdatest sejtjeire – azok halálát okozva -, sok esetben viszont csak meggátolják a normál sejtműködést. Ha a vírusszaporodás következtében elég sok sejt elhal, a szervezet megérzi a következményeit. Az esetek egy részében a vírus látens (nem látható) marad, amikor akár hónapok vagy évek múltán fejti csak ki a hatását. Egyes vírusok élethosszig tartó, krónikus fertőzést is okozhatnak és kikerülve az immunrendszert folyamatosan szaporodnak.
Bakteriális fertőzés
A vírusokon kívül főként a baktériumok járulnak hozzá az ember megbetegedéséhez. A baktériumok olyan egysejtű mikroorganizmusok a Föld minden élőhelyén megtalálhatóak: a vízben, a szárazföldön, a levegőben, sőt még mélytengeri hőforrásokban és nukleáris hulladékban is. Alapvető szerepet töltenek be a bioszféra anyagforgalmában, mint például a légköri nitrogén megkötésében. A baktériumok nagy része ártalmatlan vagy hasznos. Az emberiség évezredek óta használja a baktériumokat (az élesztőkkel és penészgombákkal együtt) olyan alapvető élelmiszerek készítésére, mint a bor, sajtok, savanyúság, ecet, szójaszósz, savanyú káposzta vagy joghurt. Szervesanyag-lebontó képességük miatt az iparban hulladékfeldolgozásra, szennyvíztisztításra hasznosítják őket.
Kórokozónak tekintjük azokat a baktériumokat, amelyek parazita együttműködést alakítanak ki más élőlényekkel. A fertőzés létrejöhet érintkezéssel, táplálékkal, levegő vagy víz útján. A vírusok mellett nagy szerepük van a betegségek, fertőzések kialakításában. Sok fertőző megbetegedést kiváltó patogén (kórokozó) baktériumot ismerünk már, mint például a kolera, szifilisz, lépfene, lepra vagy a pestis kórokozója. Gyakori és súlyos bakteriális megbetegedésnek számít Afrikában a tuberkulózis (TBC) is.
Vírus vagy baktérium?
A vírusfertőzés és a baktérium okozta betegség hasonló tünetekkel jár, kezelésük azonban eltérő módon kell történjen. A vírusok és baktériumok terjedésének módja hasonló:
- elkaphatod őket cseppfertőzés útján
- fertőzött emberrel történő csókolózás, szex kapcsán
- fertőzött vízzel, étellel, tárgyakkal való érintkezéssel
- megfertőződött állatok, például rovarok miatt
Vannak jól elkülöníthető vírusos (pl. infulenza) és bakteriális (pl. tüszős mandulagyulladás) fertőzések, de a hasmenés mögött egyaránt állhatnak vírusok vagy baktériumok. Néhány tünetet megfigyelve gyanakodhatunk, hogy milyen kórokozóval van dolgunk.
Ha torokfájás esetén apró, sárgásfehér pontokat – tüszőket – fedezünk fel a mandulákon, valószínűbb a baktériumok jelenléte. Ha csupán piros a torok, és nem fáj kínzóan, akkor vírusokat feltételezhetünk. Köhögés és nátha esetén a váladék jellegét érdemes figyelni. Míg vírusfertőzésnél átlátszó, hígabb, baktériumos fertőzésnél erősen sárga vagy zöld, sűrű, gennyes, tapadós a váladék.
A bakteriális fertőzések legyőzésére a leghatékonyabb eszköz az antibiotikum. Ez egy olyan gyógyszer, amely az állati (illetve emberi) szervezetben megtelepedett baktériumokat elpusztítja vagy szaporodásukat gátolja. A legismertebb antibiotikum a penicillin, a Penicillium notatum penészgomba terméke, amelynek baktériumölő hatását Alexander Fleming fedezte fel 1928-ban. Az antibiotikumok felfedezése óriási előrelépés volt az orvostudományban, számos életveszélyes fertőzés vált gyógyíthatóvá.
Gyógyászati szempontból az antibiotikumok népszerűsége abban rejlik, hogy hatásukat specifikusan a mikroorganizmusokra fejtik ki, anélkül, hogy jelentősen beleavatkoznának az emberi szervezet életfolyamataiba. Olyan sejtfolyamatokat vagy célmolekulákat támadnak, amelyek csak a baktériumokra jellemzőek. Az emberiség kezében van már 70 éve ez a hatalmas előny, mégis kezdetektől fogva elkezdődött ennek az eljátszása.1
Antibiotikum-rezisztencia
Az antibiotikumokat évtizedekig felelőtlenül használták, sőt még ma is sok helyen ez a valóság. Az Egyesült Államok kórházaiban az antibiotikumok 50%-át fölöslegesen rendelik. Az orvosi rendelőkben fölírt antibiotikumok 45%-át olyan (vírusos) betegségekre adják, melyekre nem hatnak. A felső légúti fertőzéseket 10-ből kilenc esetben vírusok okozzák, így sokszor szükségtelenül szedünk antibiotikumot, hisz a vírusokkal szemben ezek hatástalanok. Ennek a helytelen kezelésnek az eredménye lett az antibiotikum-rezisztencia kialakulása. Ez a baktériumok azon képességét jelenti, amikor az antibiotikumok károsító hatására érzéketlenné, ellenállóvá válnak.
A túl gyakori antibiotikum kúra egyébként is legyengíti a legfontosabb immunszervünket, a bélrendszerünket. A baktériumok pedig kiválóan alkalmazkodnak környezetükhöz, gyorsan megtanulnak védekezni a gyógyszerekkel szemben, így az ellenálló törzsek könnyen elszaporodhatnak. Ráadásul a rezisztenssé vált baktériumok tovább tudják adni ezt a tulajdonságot a következő generációknak és így olyan “szuper” baktériumok jöhetnek létre, amelyek ellen valamennyi rendelkezésre álló antibiotikum hatástalan. A probléma forrása azonban nemcsak az egészségügyet érinti.
A Föld nagy részén a legtöbb húscélú tenyészállat nap mint nap antibiotikumot kap, de nem gyógyítás céljából, hanem hogy hízzanak, és hogy védve legyenek az iparszerű állattartás hatásaitól. Az USA-ban az eladott antibiotikumok vélhetően 80%-a nem humán célra jut, hanem állattartó telepekre kerül, s az így keletkező rezisztens kórokozók a gazdaságokból kijutva az élővizekbe, a porba, a levágott állatok húsába kerülnek.
Sajnos ez a folyamatot előre látta az antibiotikumok atyja, Alexander Fleming is. 1945-ben felfedezése elismeréseként Nobel-díjat kapott, s egy röviddel később adott interjúban ezt mondta:
“Az a meggondolatlan személy, aki a penicillin-kezeléssel játszadozik, erkölcsileg felelős minden egyes megfertőződött, penicillin-rezisztens szervezetű ember haláláért. Remélem, hogy ezt a bajt el tudjuk kerülni” – tette hozzá.
A baktériumokra hatalmas szelekciós nyomás helyeződött, így olyan gyorsan kezdett el kifejlődni bennük az ellenálló képesség, hogy a gyógyszergyáraknak nem érdekük az antibiotikumok gyártása. Míg a baktériumok 20 percenként megújulnak, a gyógyszerészek 10 év alatt fejlesztenek ki egy új szert!
Amennyiben nem sikerül visszaszorítani az antibiotikumok túlzott használatát, és megállítani a rezisztencia további terjedését, annak komoly következményei lehetnek. Az antibiotikumok eltűnésével nemcsak magára hagynánk a meggyengült immunrendszerű emberek (rákbetegek, AIDS-esek, stb.) védelmét, de tulajdonképpen megszűnne a sebészet is! Bármely kezelés, amely idegen tárgyat juttat a szervezetbe: szívrohamot követően behelyezett sztentek, inzulinpumpák cukorbetegeknek, dialízis, ízületpótlások, mind eltűnnének! 23
Előfordulhat, hogy néhány év múlva számos baktériummal szemben az orvostudomány tehetetlennek bizonyul majd, nem lesz hatásos gyógyszer ellenük. Világszerte jelenleg 700 ezer ember hal meg évente antibiotikum-rezisztens fertőzések következtében, közülük több mint 30 ezer Európában. Ha nem történik változás, pesszimista becslések szerint ez a szám 2050-re 10 millióra emelkedhet, a világ vezető halálokai közé emelve az antibiotikum rezisztenciát.4
Van megoldás!
Magyar kutatóorvosok felfedezték, hogy szervezetünk antibiotikumai hogyan tartják kordában a testünkben élő több milliárd baktériumot. Kutatásukban abból a ma már ismert tényből indultak ki, hogy az antibiotikum-rezisztens baktériumok kialakulásának fő oka a baktériumok közötti génátadás. Ezek a mikrobák ugyanis képesek antibiotikumrezisztencia-géneket átadni egymásnak, így az ellenálló képesség gyorsan át tud terjedni az egyik fajta baktériumról a másikra.
A kutatók bioinformatikai kísérletek segítségével kiderítették, hogy az antimikrobiális fehérjék olyan összetett sejtfolyamatokat támadnak a baktériumok felszínén, amelyek a baktériumok egyes csoportjaiban nagyon különbözőek. Így ha az egyik baktériumban ki is alakul a rezisztencia, a másik baktérium számára ez a rezisztencia haszontalan. Ha tehát át is adódik közöttük, az nem sokat segít a másikon.5 Ez a felfedezés lehetővé teszi a közeljövőben új generációs terápiák kifejlesztését és akár a szuperbaktériumok legyőzését is!
Az ehhez hasonló kutatások nemcsak reményt adnak, de arra is rávilágítanak, hogy a kórokozók elleni küzdelmet leginkább akkor nyerhetjük meg, ha a szervezet ellenálló képességét természetes módon erősítjük! A sorozat következő részében emiatt bepillantást fogunk nyerni az immunrendszer működésébe.
1 https://tudomany.hu/cikkek/mar-egy-generacion-belul-katasztrofalis-kovetkezmenyei-lehetnek-az-antibiotikum-rezisztencianak-109742
2 https://www.ted.com/talks/maryn_mckenna_what_do_we_do_when_antibiotics_don_t_work_any_more?
3https://www.ted.com/talks/ramanan_laxminarayan_the_coming_crisis_in_antibiotics?language=hu
4 https://www.who.int/news/item/29-04-2019-new-report-calls-for-urgent-action-to-avert-antimicrobial-resistance-crisis
5 Kintses, B., Méhi, O., Ari, E. et al. Phylogenetic barriers to horizontal transfer of antimicrobial peptide resistance genes in the human gut microbiota. Nat Microbiol 4, 447–458 (2019).