Koronavírus 2.

Testünkben jól szervezett, egymással összehangoltan dolgozó csapat gondoskodik arról, hogy a kórokozók ne tudjanak ártani nekünk. Testünk különböző szervei, sejtjei és anyagai együttesen védőpajzsot építenek bennünk az ellenséggel szemben. A szervezetünknek ez a védekező mechanizmusa az immunrendszer.

Az immunrendszer működése

Amikor fertőzés lép be testünk bármelyik részén, a fehérvérsejtek (leukociták) a támadást észlelve, a „bűncselekmény” helyszínére sietnek, és azonnal harcolni kezdenek a behatolók ellen. Az az elsődleges feladatuk, hogy az ellenséget megsemmisítsék. Ők a mi személyes testőreink az apró mikroorganizmusok elleni harcban. Amikor megszületünk, már rendelkezünk alapvető védekezőeszközökkel, mint amilyen a bőrünk, ami kívülről véd minket, vagy a tüsszentés és köhögés reflexe, ami kihajítja testünkből az idegen testeket. A láz szintén segít, hogy gyorsan megszabaduljunk a kórokozóktól. Magasabb hőmérsékleten számos kórokozó nem tud szaporodni (pl. az influenzavírusok 38,5°C fokon), a fehérvérsejtek ellenben tevékenyebbek, gyorsabban mozognak, így nagyobb hatásfokkal tudnak harcolni az ellenséggel szemben. A veleszületett immunitás a szervezet első védekezési vonala a kórokozókkal szemben. Ez azonban nem specifikusan ismeri fel a kórokozókat, csak a mikroorganizmusok nagyobb egységeire jellemző molekulákra (PAMP!) reagál kis hatékonysággal.

Születésünk után szert tehetünk a szerzett immunitásra. Az életünk folyamán számos kórokozóval kerülünk kapcsolatba, aminek hatására a szervezetünk kiépít egy tanult védekezőrendszert is különböző fehérvérsejtek tevékenykedésével. Mindegyik fehérvérsejtnek saját feladata van. A T-sejtek közül néhányan őrségben állnak, és figyelik a behatolókat. A B-sejtek ártalmatlanná teszik az ellenséget oly módon, hogy megfelelő vegyi fegyvereket gyártanak ellenük, melyekkel „megkötözik” a behatolókat, akiket ezután szőröstül-bőröstül felfalnak a helyszínre siető makrofágok.

Miután átestünk valamilyen betegségen, a testünk emlékezősejtjei – a memóriasejtek – minden információt megjegyeznek maguknak a kórokozóról. Számon tartják az ellenségről, hányan voltak, hogyan viselkedtek és milyen fegyverrel küzdött ellenük a szervezet. Azt is felismerik, ha ismét megjelennek és támadni akarnak. Ilyenkor rájuk uszítják a falósejteket, hogy nyomban semmisítsék meg őket.

A testünk emlékezőképességét használják fel az oltások is. Védőoltás esetén olyan oltóanyag kerül a testünkbe, ami nagyon parányi mennyiségben többnyire elhalt kórokozókat vagy annak bizonyos részeit tartalmazza. Válaszul a szervezetünk a kórokozó ellen vegyi fegyvereket (antitesteket) kezd el gyártani. Ha életünk folyamán kapcsolatba kerülünk az igazi, veszélyes kórokozókkal, a testünk azonnal felismeri őket és cselekszik.

A vérben lévő 35 milliárd aktív fehérvérsejt véd meg minket a „betolakodóktól”. Ez a biztos védelmi rendszer úgy működik a testünkben, mint egy jól szervezett hadsereg. Immunrendszerünk katonái – a fehérvérsejtek (leukociták) – megvédenek minket a fertőző betegségektől, a vírusok, baktériumok, gombák, paraziták támadásától és az idegen anyagoktól. A testünkben működő védelmi rendszer folyamatos szolgálatot teljesít. Az immunrendszerünk a biológiai demokrácia csodája, mivel nincs központi irányító szerve. Az immunrendszer sejtjei egymással összhangban dolgoznak és a saját életükkel védik a miénket.

Minden katonát kiképeznek, mielőtt harcba küldenék őket. Egy speciális képzésen megtanulják, hogy ki az ellenség és hogyan kell harcolni ellenük. Ha viszont ez így van, akkor miért betegszünk meg mégis? Nos, ennek számos oka lehet, ezek közül az egyik, hogy a baktériumok és a vírusok is igen ravasz lények. Formájuk megváltoztatásával képesek álcázni magukat, hogy a fehérvérsejtek ne ismerjék fel őket azonnal.

Hatásos fegyver: az oxigén

A fehér vérsejtek hadseregének leghalálosabb fegyvere az oxigén, amelyet a behatoló erős ellenségek ellen bevetnek, ugyanis a betolakodóknak az a legfőbb célja, hogy bennünk elszaporodva számbeli fölényükkel legyőzzenek minket. Hogyan képes az oxigén a kórokozók elpusztítására?

Minden magasabb rendű élet az oxigéntől függ, mivel a sejteknek oxigénre van szükségük, hogy energiát tudjanak termelni. Azonban vannak egysejtű mikroorganizmusok, amelyeknek az oxigén kifejezett ellenségük, hiszen képes elpusztítani őket az oxidáció folyamatában. Az oxigén a rendkívüli elektronvonzó képességét használja a kórokozókkal szemben. Mivel nagyon erősen vonzza magához az elektronokat, így elfogadja, sőt kiprovokálja, hogy más atomok vagy molekulák ”adjanak neki” a sajátjukból. Amikor az oxigén elektront szerez magának a mikroorganizmustól, ezzel lényegében megsemmisíti annak az életét.

Nem minden mikroorganizmusra reagál ugyanúgy az oxigén jelenlétére. Egyesek kifejezetten örülnek a jelenlétének, ők az oxigénigényesek. Ezek a mikroorganizmusok igényelik az oxigén jelenlétét az életük fenntartásához és a szaporodáshoz. Mások eltűrik a jelenlétét, ők az oxigéntűrők. Nincs szükségük oxigénre az életben maradáshoz és a szaporodáshoz, de menekülnek előle. Az energiát fermentáció útján képesek megtermelni maguknak. A harmadik csoportot alkotják az oxigént szigorúan nem tűrők. Az energiájukat a legtöbb esetben erjedéssel vagy oxigénmentes légzéssel termelik, ezért rettegnek az oxigéntől, mert a jelenlétében mindig elpusztulnak. A negyedik csoportot alkotják a fakultatív oxigénellenesek, amelyek az oxigén jelenlétét és hiányát is ugyan olyan módon élvezik és elviselik.

A legéletképesebb és legpusztítóbb patogének, a „az oxigént szigorúan nem tűrő” kategóriába tartoznak. Az oxigén „éles tőrként” végez az emberiséget általánosan megtámadó kórokozóktól. E gazfickók közé tartozik példál a vérhasszerű hasmenést okozó E. coli baktérium; az agyhártyagyulladást okozó Staphylococcus aureus és Staphylococcus pneumoniae; és a súlyos ételmérgezést okozó Clostridium botulinum. A vírusok közül ide sorolhatjuk a herpeszvírust és az influenza „A” típusát.

Az oxigén mikrobaellenes mechanizmusait még nem értjük teljesen. Annyi bizonyos, hogy sok oxigénellenes kórokozót (pl. a baktériumokat) celluláris burkolat vesz körül, ami poliszacharidokból (összetett cukrokból), enzimekből és fehérjékből épül fel. A betegséget okozó (patogén) organizmusok sejtfala magas lipid (zsír) tartalommal bír. Ez adhat magyarázatot, miért olyan érzékenyek az oxigénre. Mivel feloldja a molekulákban a sejtfalat alkotó kémiai kötéseket és megbontja a sejtmembrán áteresztőképességét, ezért az organizmus nukleinsavai és más összetevői szétesnek, és a sejt elpusztul.

Minden mikroorganizmus ellen hatékony fegyvernek bizonyul az oxigén. A baktériumok esetében tönkreteszi a sejtborítás épségét a foszfolipidek és lipoproteinek oxidációja által. A gombákban az oxigén gátolja a sejtnövekedést számos állomáson. Vírusoknál az oxigén károsítja a vírusok fehérjeburkát és tönkreteszi a szaporodási ciklusukat.

Az oxigén láthatóan kulcsszerepet tölt be az immunrendszer eszköztárában, mégis nagyon kevesen ismerik a benne lévő potenciált. A testünk karbantartásához, fertőzések megelőzéséhez és leküzdéséhez az oxigén jelenléte elengedhetetlen. Ha képesek vagyunk megemelni a testünkbe kerülő oxigén mennyiségét, azzal nemcsak a védelmi rendszerünket erősítsük meg, de hozzásegítjük magunkat egy egészségesebb élethez is.

Amerikai terméktapasztalat fertőzésekkel szemben:

Mindamellett, hogy a stabilizált oxigént belső baktériumölőként, vírusölőként és gombaölőként használom, használható helyileg is a popsinkra és a kiütésekre. Élősködők támadásakor is segíthet. Használható mindenféle egészségügy probléma kezelésére.

Dr. C.L. Ph.D. N.D. U.T. U.S.A.

Magyar terméktapasztalat:

Óvodás és kisebb gyerekeimnek is adom, csak napi 3-5 cseppet. A rajtunk átvonuló fertőzést nem kapták el. Ami eddig nem így sült el. Emésztésre szuper. Szerintem felerősíti a táplálékkiegészítők hatását.

K.V. Emese, Szentantalfa
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments